Településünk története  A település nevét először 1266-ban említik egy oklevélben Schemelként. Nyelvi eredetét többen Scemel személynévből vezették le, és összefüggésbe hozták a latin Similis /hasonló/ személynévvel. Ilyen nevű apátja volt a pannonhalmi apátságnak a 12. század végén. Szemelyhez tartozik Szentkútpuszta, amely ma is lakott helység. Forrásának vízét már évszázadokkal ezelőtt gyógyító hatásúnak tapasztalták a környéken élők és jártak ezért ide sokan fürödni. Kérték is a püspököt, szentelné meg vizüket, ám az egyházfő ettől elzárkózott A török hódoltság alatt a népesség kicserélődött. A 17. század végén lakói római katolikus vallású horvátok voltak. A jelenlegi szemelyiek egy részét most is a török hódoltság utáni bevándorlók leszármazottai teszik ki. A falu lakossága évszázadokon át a mezőgazdaságból élt, de a 20. század második felében, a megyében elindult iparosítás miatt nagymértékű elvándorlás indult el a faluból. Címer: Kék és sárga mezőre osztott pajzs. A jobboldali sárga mező a napot jelenti, benne a szőlőfürt a falu mezőgazdaságában jelentős szerepet, játszó szőlőtermesztést jelzi. A baloldali kék mező Szentkútpuszta legendájára utal, benne a kereszt a vallási hovatartozást szimbolizálja, míg a két egybefonódó gyűrű a nemzetiségek összefonódását és összetartozását jelképezi. Zászló: halványkék-világos narancssárga